Két arany, egy bronz atlétikában: Németh Imre, Gyarmati Olga, Várszegi József sikere 

Amikor 12 évnyi megszakítás után egy cambridge-i egyetemista, John Mark, az olimpiai fáklyával befutott a Wembley-stadionba, 84 ezer néző felállva tapsolt.

A XIV. olimpiát a béke versenyének szánták, s a romos angol fővárosban mindent meg is tettek, hogy ez legyen a játékok végkicsengése. A megnyitó ünnepségre a sokévi átlagot messze meghaladó hőségben került sor a zsúfolásig megtelt Wembley stadionban. A híresen elegáns Grenadiers katonazenekar indulójára egy híján hatvan ország sportolói vonultak fel, hogy a király, VI. György obligát bejelentését végighallgassák: "A XIV. olimpiai játékokat megnyitottnak nyilvánítom!"

A játékok legnagyobb sztárja a holland Fanny Blankers-Koen lett, aki beállította Jesse Owens berlini csúcsát és négy olimpiai aranyérmet szerzett.

Tegyük hozzá: nőként ez talán még nagyobb bravú.r A vesztes országok közül Németország és Japán nem kapott meghívást (igaz, győztes részről a szovjetek sem képviseltették magukat).

Nem volt könnyű eljutnunk a háború utáni nyomorból Londonba. A koalíciós pártharcok és a külpolitikai zavarok közepette végül nem vártan jelentékeny létszámú és igen jól felkészített válogatottal képviseltettük magunkat.

A Kossuth-címerrel felvonuló csapatunk élén Németh Imre vitte a háromszínű lobogót, amely a hűvös angolok körében is forró fogadtatásra talált. Hát még a szereplésünk!

Mert szép az a mondás, hogy a részvétel a fontos, valójában mindig is a minél jobb eredmény motiválta az egyéneket és az országokat.

A "háborúba ájult", abból ébredező Magyarország ezen az olimpián elkápráztatta a világot:

tíz aranyérmünkkel és sok jó helyezésünkkel megelőztünk olyan nemzeteket, mint Franciaország, Olaszország, de még a vendéglátó angolokat is, akik összesen három aranyérmet szereztek hazai pályáikon.

Első olimpiai aranyérmünket Németh Imre szerezte; a szokatlanul vékony termetű kalapácsvető 56.07 méteres teljesítményével utasította maga mögé a vetélytársakat.

Két nap elteltével a szabadfogású birkózásban nehézsúlyban győztes Bóbis Gyula öreg korára, közel 40 évesen állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, miután a döntőben 2-1-re verte svéd ellenfelét.

A következő aranyérem egy 41 éves asszony, Elek Ilona nevéhez fűződött, aki megvédve (!) 12 évvel korábbi címét ismét a legjobbnak bizonyult női tőrvívásban.

A női távolugrás úttörője, Gyarmati Olga volt; a hölgyek számára első ízben kiírt versenyszám első olimpiai bajnoka lett.

Takács Károly aranyérme egyfajta világszenzációnak is beillett. A Bp. Honvéd versenyzője korábban, mint őrmester szolgált a hadseregben, s 1938-ban egy kézigránát leszakította a jobb kézfejét. Ezután megtanult bal kézzel lőni, és így nyert olimpiai aranyat, nem mindennapi végjáték után.

Az utolsó előtti sorozatban már biztos győztesnek látszott, amikor elsült a pisztolya, s a golyó a földbe fúródott. A zsűri úgy határozott, hogy újra lőhet, s később a mögötte második helyen záró argentin versenyző óvását elutasították.

Talán mondani sem kell, hogy a hagyományosan magyar sportágnak számító kardvívásban két aranyérem született: Gerevich Aladár, valamint a kardcsapat (Gerevich, Berczelly Tibor, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Rajcsányi László, Papp Bertalan) révén.

Kárpátinak egy másik aranyérmünkhöz is van köze, hiszen amikor a magyar csapat a belgiumi Ostendében behajózott London felé, ő vette észre, hogy az ökölvívó Csík Tibor tévedésből egy Afrikába tartó hajóra szállt. A harmatsúlyban győztes, verekedős stílusú Csíket azzal a meggyőződéssel vitte ki a szakvezetés, hogy minden meccsén fennáll: vagy ő üti ki az ellenfelét, vagy az őt.

Középsúlyban Papp László esetében csak az első lehetőség jöhetett szóba, s valóban, az első négy ellenfelét mély álomba küldte, csak a döntőben egy kemény fejű angol matróz, bizonyos Wright húzta ki ellene két lábon. S ezután még mondja valaki, hogy péntek 13. csak rosszat jelent: Csík, Papp, Gerevich és a szertornász Pataki Ferenc műszabadgyakorlatával egyaránt 1948. augusztus 13-án, pénteken lett olimpiai bajnok. Mégpedig az olimpia utolsó előtti napján, vagyis elmondhattuk: minden jó, a vége meg különösen!

A játékok éremtáblázatán az Egyesült Államok végzett az élen (38-27-20), megelőzve Svédországot (17-11-18), Franciaországot (11-16-14), Finnországot (10-8-6) és Magyarországot (10-5-13), azaz változatlanul ott maradtunk a legszűkebb elitben, ami 1948-ban bámulatos eredmény volt.

A magyarok teljesítményére nem lehetett panasz, bár a háborúban több olimpiai bajnokunk is meghalt. Világhírű kardvívóink közül Garay János  Matthausenben, Petschauer Attila  Davidovkán (utóbbi életét dolgozta fel Szabó István A napfény íze  című filmjében) halt meg, Kabos Endre  pedig a Margit-híd felrobbanásakor vesztette életét.

Az úszósport legnagyobb veszteségét Csík Ferenc  halála jelentette; Berlin bajnoka egy soproni bombatámadás során hunyt el.

Senki sem hitte volna, hogy a berlini 10 aranyérem megismételhető, csupán az a 128 magyar sportoló (107 férfi és 21 nő), aki elutazott Londonba. Sőt, az érmek számát tekintve még felül is múlták a tizenkét évvel korábbi diadalt.

A második világháború felmérhetetlen károkat okozott a sport világában is. Emberek milliói pusztultak el a hadszíntereken, vagy a különböző fogolytáborokban - közöttük legendás sportolók, olimpiai bajnokok. Mégis 1948-ban, három évvel a háború után ismét fellángolt az eszme, London, ha visszafogottan is, de ünnepelt.

Majdnem mindent csak jegyre lehetett kapni, nem állt helyre tökéletesen a közlekedés, s a német bombatámadások nyomait sem sikerült még eltüntetni. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy új sportcsarnokokat építsenek, a meglévőket próbálták úgy-ahogy rendbe hozni, a versenyzőket pedig olimpiai falu helyett egyetemi kollégiumokban helyezték el. A briteknél általában jóval több szenvedést átélt nemzetek sportolóinak azonban eszükbe sem jutott reklamálni.

Az 1948. augusztus 14-i záróünnepség a sport iránti szeretet és alázat csendes tüntetésévé alakult át. A békeidők első olimpiája befejeződött és teljesen egyértelművé vált: a résztvevők számát növelve igazi ünneppé kell varázsolni a következő játékokat.(forrás: mariaorszaga/ mob.hu)

Video/ Németh Imre    .    Video/ London 1948-1.    

Video/ London 1948 – 2.    .     Video/ Filmhíradó    .    Olimpia Londonban - 1908

Érmeseink/
Arany:
Németh Imre - kalapácsvetés
Gyarmati Olga - távolugrás
Bóbis Gyula - birkózás
Csík Tibor - ökölvívás
Papp László - ökölvívás
Takács Károly - sportlövészet
Pataki Ferenc - torna
Gerevich Aladár - vívás
Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László - kard, csapat
Elek Ilona - vívás

Ezüst:
Szilvásy Miklós - birkózás
Mogyorósi-Klencs János - torna
Weckinger Edit, Zalainé Kövi Mária, Karcsics Irén, Gulyásné Köteles Erzsébet, Balázs Erzsébet, Tass Olga, Fehér Anna, Sándorné Nagy Margit – torna, csapat
Nyéki Imre, Mitró György, Szathmáry Elemér, Kádas Géza – úszás, 4x200 m
Brandi Jenő, Csuvik Oszkár, Fábián Dezső, Gyarmati Dezső, Győrfi Endre, Holop Miklós, Jeney László, Lemhényi Dezső, Pók Pál, Szittya Károly, Szívós István - vízilabda

Bronz:
Várszegi József - gerelyhajítás
Tóth Ferenc - birkózás
Ferencz Károly - birkózás
Szendey Antal, Zsitnik Béla, Zimonyi Róbert - evezés
Földes Éva dr. - művészeti verseny, irodalom
Mogyorósi-Klencs János - torna
Pataki Ferenc - torna
Tóth Lajos, Sántha Lajos dr., Baranyai László, Pataki Ferenc, Mogyorósi-Klencs János, Várkői Ferenc, Fekete József, Mogyoróssy Győző – torna, csapat
Kádas Géza - úszás
Mitró György - úszás
Novák Éva - úszás
Kovács Pál - vívás
Maszlay Lajos - vívás